A hold szemét felhők takarják, jobb is, ha nem látja mi az, ami a palota előtt zajlik. Hatalmas zombi sereg harcol néhány lénnyel. - Ahányszor levágok egyet, másik három jön helyette. –Panaszkodik társainak InuYasha. - De nem ez a… – Miroku épp kettészel egy zombi katonát - hanem az, hogy folyton felélednek. Pár méterrel arrébb Sesshoumaru vívta harcát a zombikkal. A háttérben Sango és Kagome próbálták irtani ellen feleiket. A palota kapuján két alak állt egymás mellett. Az egyik nehéz páncélzatot viselt és lófarokba kötötte fel hosszú lángvörös haját, amit most a szél erősen tépdesett. Kezében a legendás agyar, a pusztító Sou’unga pihent. Szemei vörösen világítottak bele az éjbe. A másik maga Naraku volt. Önelégülten figyelte a harcot. A titokzatos idegen felemelte bal kezét a magasba, majd hírtelen leengedvén jelt adott. Mérgező darazsak egész hada bukkan elő a felhők mögül, és a Kazaanát használó Miroku felé indulnak. A szerzetes gyorsan bezárja az örvényt, mikor észreveszi a darazsakat. Sango útjára engedi a Hiraikotsut. Lekaszabol vele néhány zombit, de semmi haszna, azok mindig talpra állnak. - Á! Sesshoumaru-sama! – Kiált Rin, miközben egy kígyóféle démon megragadja, és a palota irányába viszi. - Hozd ide! –parancsol nyugodt ámde kegyetlen hangon a titokzatos idegen. Sesshoumaru épp kitörni készül a zombik gyűrűjéből, hogy Rin segítségére siessen. De a vesztébe rohan. - Hehe… Bolond. – Jegyzi meg közönyösen a Naraku mellet álló démon. Sesshoumaru amint kitör a zombi sereg szorításából, azonnal hatalmas démonok támadják és temetik maguk alá a Nagy Urat. A titokzatos harcos ismét jelt ad. - Kizan! Most! – Parancsolja. Egy fekete árny bukkan fel InuYasha mögött. Az egyik zombi katona kiveri a fiú kezéből a kardot. Kizan pedig elveszi tőle ugyanabban a pillanatban a Tetsusaiga hüvelyét. A zombi átadja Kagurának a kardot, amit belecsavart egy különösen fénylő anyagba. Majd elindul a palota felé a fegyverrel. Vele párhuzamosan a fekete árnyék is megindul a palota felé a kardhüvellyel. - A kardom – Nyög fel InuYasha. De nincs ideje befejeznie mondatát, mert zombi katonák lepik el. - Hmm… Minden tiszteletem a tiéd Kyra. – Fordul Naraku a mellette álló démon nőhöz. Még ne ünnepelj. Előbb átküldöm őket a túlvilágra, azután járhatod győzelmi táncod. – szól cinikus hangon az előbb megszólított démon. - Mivel nincs InuYasha-nál a Tetsusaiga hamarosan át fog változni akkor már csak percek kérdése lesz a győzelmünk. – Magabiztosan tekint a harctérre. Vészjóslóan tépdesi a szél a fák leveleit. - Túl sok hibát vétettél, mikor gyenge harcosaid küldted ellenük! Mindvégig lebecsülted eme halandókat, és azt a korcsot. Túl gyenge ellenfeleket küldtél utánuk. – Rideg és kegyetlen hangon vágja Naraku fejéhez a véleményét. - Szét! – ordítja el magát. A magasba emeli jobb kezét, mibe a Sou’ungat tartja. Megforgatja a levegőben. - Gokuryuuha! –üvölti. Hatalmas izzó vörös gömb jelenik meg felette. - Sou’unga, Pusztíts! – szabadjára engedi a pokol sárkányát. A katonák többsége azonnal félre ugrik. Azonban Mirokunak nem sikerül időben kitérnie a csapás elől. - Ne… Miroku! – Kiabál Sango könnyeivel küszködve. - Miroku!- Egyszerre hallani Shippou és Kagome hangját. - Nem halhat meg. Nem! – Zokog Sango. Shippou éktelen sírásba tör ki, amint meglátják Miroku élettelen testét. Hiába Védő pajzsa megvédte ugyan a testét a porráégéstől, de nem bírta a szervezete, és bele halt. - Hehehe… – Vihog Naraku. - Még is csak jó ötlet volt szövetséget kötnöm veled Kyra. - Keh… Örülj csak, de ne feledd, mit ígértél. InuYsaha-ék haláláért cserébe feloldod az átkom. – Azzal elrugaszkodik a kapuról és a katonák között cikázva Sango felé tart. InuYasha szemei elvörösödnek. A vesztét érzi. Átváltozik, és a zombik közé veti magát, a többiekkel mit sem törődve. Kyra hihetetlenül gyorsan közeledik a szellemirtó lány felé. Mire Sango észbe kap, és kardot ránt, addigra valami hideg hatol át a testén. A Sou’unga úgy hatol át a lány testén, mint forró kés a vajon. Vér buggyan ki Sango száján. Mikor Kyra kihúzza belőle a kardot, akkor a lány holtan esik össze. A démon nő megforgatja kardját a levegőben ama célból, hogy lecsapja a halott lány vérét a kard pengéjéről. Majd Kagome-ra szegezi. - Most te jössz Miko! – hideg és gyűlölettel teli hangon szól az ijedt lányhoz. Sesshoumaru kitör a démonok közül, de hiába is próbálkozik, a Toukijin elfáradt és az energia korbáccsal sem tud elég szellemet kiirtani maga körül, egyre jobban fárad ő is. Eközben Kyra Kagome-ra ront. A lánynak esélye sincs a démon és kardja ellen. - Elfogyott az összes nyilam – Eszmél föl a lány. De hiába is menekülnie. A démon már döfésre emeli kardját. Közben Kirara próbálja védelmezni Kagome-t, de nem várt támadás éri a démon macskát. Az a fekete árny, ami immár farkas képében jelent meg, mint aki ellopta InuYasha kardjának hüvelyét. Torkon ragadta Kirara-t és a földre dönti azt. InuYasha elborult aggyal írtja a zombikat nem is sejtvén, hogy kedvese mekkora veszélyben van. - Miko, halandó! Feh… undorító elegy! – Szól lenézően Kyra, amint lassan Kagome felé sétál. Smaragdszín szemeiben gyűlölet és bosszúvágy tüze ég. - De… de miért teszed ezt velünk? Mit ártottunk neked? – kétségbe esetten és sírva szegezi Kyra-nak a kérdést. - Ti semmit. - Adta a választ a démon. - Akkor mért ölted meg őket? – bök a társaira a lány. - Ostoba halandó! Én a gyilkolásra születtem. Na és Naraku is tett nekem egy ajánlatot, amit elfogadtam, mint láthatod. – egyre közelebb kerül a dermedten álló Kagome-hez. - Én megöllek benneteket, ő megszünteti az átkom, ami 200éve súlyt. Remek üzlet. – vészjósló mosollyal az arcán. - Te és a kis barátod nem élitek meg a holnapot! – Azzal Kyra támadásba lendül, és szíven szúrja a halandó lányt, aki ott helyben össze is esik. - Ezzel is megvolnánk. – most pedig Te jössz InuYasha! –Ordít a félszellen után. Mintha valamilyen belső hang súgta volna, InuYasha megérezte, hogy kedvese veszélyben van, de túl későn, Kagome holtan rogy a földre. Visszaváltozik hanyouvá és Kagome-hoz rohan. Lerogy Kedvese mellé. - Ne… - nyög fel halkan. – Nem halhatsz meg Kagome… - De hiába szólongatja. A lány már halott. - Te! –mocskos gyilkos! – Őrjöngve ront Kyra-ra. Csak egy rideg mosolyt kap viszonzásul a szólítottól. - Ne aggódj mindjárt te is követed őt a túlvilágra. – Kardját InuYasha felé szegezve elindul. Összecsapnak a harc rövid kimenetelű volt. A démon nő testét erős páncél fedi és kezében a Sou’unga. Kyra pedig közismerten kiváló kardforgató. Egy rossz mozdulatnak köszönhetően szabadon marad InuYasha oldala, amit Kyra ki is használ. Megsebzi a Sou’ungával. Ám ekkor csapás éri a démont hátulról. Sesshoumaru az, és az energia korbáccsal csapott a lány felé. Kyra ott hagyja a sérült InuYasha-t és Sesshoumaru-val kezd harcolni. A Sou’unga a Toukijin ellen. Ismerő ez a felállás Sesshoumaru-nak. Harcolt már máskor is a pusztító kard ellen de akkor egy halandó forgatta, most pedig egy démon, aki tiszta tudattal uralja a kardot. Ezen elégé meglepődik. De nincs ideje most a miérteken gondolkodnia a lány nagyon gyors. Mindketten a legjobb tudásuk szerint harcolnak. A két penge összeér. Szikráznak, mikor súrolják egymás élét. Harcuk olyan, mint egy tökéletesen koreografált tánclépések. Ám e tánc élet és halál tánca, itt valaki meg fog halni, de az is lehet, hogy e táncban lelik mind ketten halálukat. Szétugranak, majd ismét összecsapnak. Szinte egyszerre döfik át egymáson kardjaikat. Páncél törése hús szakadása vér fröccsenése töri meg a hirtelen jött csendet. Térdre rogynak. Vér buggyan a szájukon, szemük fénye lehalványodik. InuYasha kétségbe esve nézi a történteket. A két harcos egymásra borul egyre lassabban és szaggatottabban lélegeznek. Utolsó erejükkel még görcsösen fogják a kardjaik markolatát. Végül, mielőtt távozna az élet Sesshoumaru-ból, a Tensaiga lüktetni kezd. Fekete fényt terítve gazdájára… A hold elől eltűnnek a felhők Szomorúság halál és bánat tárul elé. Vége